Naperőművek: komplex tervezés kell a biztos megtérüléshez Magyarországon

Komplexen kell megtervezni mind lakossági, mind ipari felhasználói, mind országos szinten az energiaellátást, mert számos olyan energiabeszerzési és kereskedelmi kérdés felmerül, ami alapvetően befolyásolja a naperőművi projektek megtérülését – hangsúlyozta Tótth András és Fehér Róbert, a 8G Energy Holding Zrt. igazgatóságának két tagja a Portfolio-nak adott páros interjúban. A beszélgetés során szóba került a negatív áramárak és a hosszú távú áramvásárlási szerződések kérdése, továbbá a naperőművek kibervédelmének és az új szélerőművi kapacitások kiépítésének fontossága is. Azt is körbejártuk, hogy a megújuló energia hatékony elosztásának irányai, így az energiatárolás, az energiaközösségek és az aggregátorok hogyan segíthetik az előrelépést az ipari és a lakossági szegmens közötti határterületen. A lakossági naperőműveknél úgy látják a szakértők: nagy még a potenciál az eddigi felfutás után is, amelyet alapos szabályozói és pályázati átgondolás mentén jól ki is lehet majd használni.

Nagyon izgalmas a magyarországi naperőmű boom, hiszen a tavalyi rekordot bőven megdönti az idei kapacitásnövekedés, de érdemes a folyamatok mélyére nézni. Önök hogyan látják elsőként a lakossági, majd az ipari naperőművi szegmens növekedésének fő mozgatórugóit és milyen telepítési pályát látnak az előttünk álló évekre tekintve?

Tótth András: Valóban érdemes szétválasztani a két szegmenst, de mindkettőre alapvető hatással van a szabályozási környezet bizonytalansága, ami a beruházások ütemére rányomja a bélyegét. A lakossági szegmensben a korábban felfutó megrendelésállomány teljesítése eltakarja a valós problémákat, de ez a puffer idén ki fog futni.

A kilátásokat tekintve a lakossági naperőmű telepítésekben, a decentralizált termelésben, még nagyon nagy potenciál van Magyarországon, amit ki kellene használni, részben a lakossági gázfelhasználás kiváltása érdekében is.

Össze kellene azonban kombinálni hőszivattyú telepítésekkel, energiahatékonysági programokkal, mélyfelújításokkal is. Ezekből a programokból egyelőre szinte semmi sem látszik, és így a lakossági új szerződéskötések száma a korábbi havi 5-10 ezres nagyságrend egy-két százalékára eshetett vissza a nyár végére. Ezt részben a hálózati csatlakozási stop okozta, amelyet az ország nagy részén januártól feloldanak, másrészt az elszámolási rendszerbeli bizonytalanságok.

Tótth András, a 8G Energy Holding Zrt. igazgatósági tagja. Kép forrása: 8G Energy Holding

Fehér Róbert: A szaldó elszámolás kivezetését követően életbe lépő új mechanizmus – amely nem teszi lehetővé a piaci áron történő értékesítést a lakossági termelők számára - inkább növeli a bizonytalanságot, és ezen nem változtat az előrejelzett lakossági tárolói program sem. A jelen helyzetben ezért masszívabb állami programok nélkül csak lassan regenerálódhat a lakossági piac.

A harmadik akadály, ami a lakossági naperőművek további terjedésére kihat, a finanszírozás. Gyakorlatilag kezd elfogyni az a réteg, aki saját maga meg tudja finanszírozni az ilyen beruházásokat, és ezért egyre fontosabb szerepe lesz az állami programoknak, hiteleknek, amelyeket alaposan elő kell készíteni, mert a most futó lakossági napelemes pályázat nagyon komoly nehézségeket okozott a résztvevőknek.

T. A.: Ezen tapasztalatok miatt egy nagyon jól összerakott, komplexebb megközelítésű és jobb hozzáférésű új programra lenne szükség annál a 224 milliárdos pályázatnál, amelyet kiraktak társadalmi egyeztetésre.

Ezzel mire céloz?

T. A.: Egyelőre kevés információ jelent meg erről a pályázatról, hiszen csak annyi derült ki, hogy mennyi pénzt akar elkölteni az állam napelemekre és felújítási célokra.

Azt kell átgondolni, hogy ki a célközönség, és fontos, hogy a kiírást ne szociális, hanem energiahatékonysági megközelítés szerint tervezzük.

Így tehát azt kell nézni, hogy hol érjük el a legnagyobb energiamegtakarítást, és hol csinálunk valós programokat. Arra is figyelni kell, hogy ott, ahol megcsinálná a jogosult a projektet, ki lehet-e építeni a három fázist, illetve az ingatlanon egyáltalán érdemes-e megcsinálni a felújítást. Összességében tehát a fajlagos energiahatékonysági, vagy energiamegtakarítási potenciál alapján kellene a programot indítani.

A pályázat a tárolók telepítését is támogatja, ennek kapcsán milyen szempontokat javasolnak figyelembe venni?

F. R.: Azt kell végiggondolni, hogy egyesével kell-e minden jogosult háztartásnál tárolót telepíteni. Meglátásunk szerint nem, mert ez nem hatékony, hiszen durván másfél órányi termelést lehet eltárolni a jellemzően elérhető rendszerekkel.

Ehelyett trafókörzetenként például három nagyobb tárolót kellene telepíteni, ami például a hőszivattyúk indítóáramát is biztosítani tudná a napsütés nélküli órákban.

Emellett a mikrogridek, az energiaközösségek és az aggregátorok által nyújtott lehetőségeket is figyelembe kellene venni. Ezekkel az innovatív megoldásokkal ugyanis nem a közép- és nagyfeszültségű hálózatokat terheljük, hanem a kisfeszültségűeket, ahol hatékony energiaelosztási mechanizmusokat lenne célszerű bevezetni.

Fehér Róbert, a 8G Energy Holding Zrt. igazgatósági tagja. Kép forrása: 8G Energy Holding

A helyreállítási hitelprogramban felsorolt villamosenergia beruházási célokat és reform intézkedéseket hogyan látják? Ezek a megfelelő irányok?

T. A.: Címszavakban mindegyik jó, de a megvalósítás a kulcs. Elméletben most is léteznek energiaközösségek, de a gyakorlatban egyik sem működik. Így tehát ha a programban lefektetett célokat sikerül úgy átültetni a gyakorlatba, hogy önkormányzatok, helyi szervezetek gazdaságosan tudnak működtetni energiaközösségeket, és tudják integrálni a hálózatba, akkor egy jó rendszert lehet felépíteni.

Az is fontos, hogy legyen egy jó hálózatfejlesztési terv, amely azt is tartalmazza, hogy hogyan lehet hatékonyan elhelyezni a hálózatban a tároló infrastruktúrát. Kidolgozás alatt áll egy tárolótelepítési pályázat, de

Az nem jó irány, hogy tegye fel a kezét, aki tárolót szeretne telepíteni és nem hálózati hasznosság alapján allokáljuk, hogy hova mennyi megawattóra kapacitás települjön.

Ehelyett azt kellene megvizsgálni, hogy hol hasznosulnának a leghatékonyabban a tervezett tárolók, mert egy tőkeszegény országban optimálisan kellene felhasználni az erre szánt forrásokat.

Összességében tehát a lakossági napelem kapacitásoknál az említett okos megoldásokkal lenne célszerű tovább haladni, hogy a továbbra is óriási potenciált hatékonyan lehessen kihasználni.

T. A.: Igen, ez a lényeg. Amennyiben a lakosság és az ipar közötti határterületre térünk át, ott is az a fő üzenetünk, hogy a megújuló energiaforrásokat oda érdemes telepíteni, ahol az a lehető legnagyobb részben a fogyasztásra kerül. Gazdaságossági és hasznossági szempontból egy háromponpontos listát lehet felállítani.

Melyek ezek?

T. A.: Az első szempont: azokat a megújuló kapacitásokat, amelyeket nagy százalékban ott helyben elfogyasztanak, azokat ott kell megépíteni. Ez részben a lakossági kapacitásokra is igaz, mert például trafókörzetenként fel lehet mérni, hogy mennyi az a megújuló kapacitás, amelynek a termelését ott helyben el lehet fogyasztani. Mivel a lakossági szegmensben már kiépített a hálózat, ezért ott a megújulók telepítése nem feltétlenül jár érdemi hálózatfejlesztési kiadásokkal. Ha viszont valahol telepítünk egy száz hektáros naperőművet, ott gyakori, hogy ezzel párhuzamosan a közép- és nagyfeszültségű hálózatot oda is ki kell építeni, illetve jelentős tárolót is telepíteni kell.

A hasznossági hierarchiában tehát azok a legjobb rendszerek, amelyekben nagy kihasználtság mellett, helyben fogyasztják el a megtermelt megújuló energiát.

Melyek a további szintek?

T. A.: A második szint a lakossági és önkormányzati projektek világa, amelyekben már kisebb százalékban fogyasztják el helyben a megtermelt megújuló energiát, a harmadik szint pedig a nagy naperőművi projektek, amelyekhez hálózatfejlesztés is szükséges, mivel kis százalékban hasznosul helyben a megtermelt energia. Ezek a projektek is lehetnek szükségesek és hasznosak, de leginkább ott, ahol a közelükben nagy energiafelhasználási egységek is kiépülnek.

Az energiaközösségeknek milyen főbb előnyei vannak, amelyek hasznosak lennének Magyarországon?

F. R.: Az energiaközösségek, tehát az energia megtermelésének és elosztásának hatékony „lakóközösségei” azért is hasznosak, mert a hasznossági hierarchia különböző szintjeibe tartozó projektek is bele tudnak kerülni, így egy lakossági, egy önkormányzati, és egy ipari termelő, illetve felhasználó is. Így tehát ha a napelemek termelnek az energiaközösségen belül, de a gyár nem, akkor a megtermelt villamos energiát valamilyen köztes, piaci áron, például az önkormányzat egyik intézménye, a kórház, vagy a bölcsőde át tudja venni. Ha jól ki van alakítva a rendszer, akkor az energiafelhasználás nagyon hatékony tud lenni.

A jelenlegi szabályozás miatt az ipari fogyasztók – néhány előrelátó gyártól eltekintve - visszwattos naperőműveket építenek be, azaz ha nincs kellő fogyasztás a gyárban, akkor az erőmű leszabályoz. Emellett nyilván a hálózati csatlakozási nehézségek is efelé terelnek bizonyos szereplőket, mert egyes ipari fogyasztók 5 év múlvai időpontra kapnak csatlakozást, ami egyben az ipari termelés korlátozását is jelenti.

Mi ezekre a helyzetekre a megoldás?

F. R.: Ezt azzal lehet kikerülni, hogy oda települnek nagyobb ipari üzemek, ahol már van hálózati csatlakozás, és ha az ő naperőműveiknél engednék a visszatáplálást, akkor az mindenkinek jó lenne. Egyrészt azért, mert hamarabb megtérülne az új naperőművi kapacitás, másrészt például a hétvégi villamosenergia termelést a gyár felhasználása hiányában értékesíthetné az energiaközösség többi tagjának, vagy például ingyen felajánlhatná az önkormányzati felhasználók felé.

A kulcs az átgondolás, a gondos tervezés trafókörzetenként.

Emellett például nem biztos, hogy mindenhova kell okosmérő, csak oda, ahova valóban kell, mert a 224 milliárd forintos helyreállítási programbeli lakossági napelemes pályázati keret enélkül gyorsan el fog fogyni.

T. A.: Ahhoz, hogy a lakossági naperőművekben lévő termelési kapacitást hatékonyan ki tudjuk használni, érdemes lenne jelentős anyagi erőforrásokat áldozni arra, hogy önkormányzatok, helyi közösségek képesek legyenek energiaközösségeket létrehozni. A jelenlegi energiaközösségek egyike sem működik a gyakorlatban.

Mi a helyzet az ipari méretű naperőmű szegmens kilátásaival, nekik mire érdemes figyelni az erőművek tervezésénél?

T. A.: Jelenleg ez a legbiztosabb szegmens, főként azok a projektek, amelyeknél a megtermelt villamos energia nagy arányát helyben elfogyasztják, mert ezek a projektek megspórolják a hálózathasználati költségeket, és a negatív áramárak sem tudják igazán elrontani a megtérülést.

Nekik azt érdemes átgondolniuk, hogy milyen naperőművi kapacitást építsenek ki úgy, hogy az általa megtermelt energia ne zavarjon bele az üzem hosszabb távú termelési kilátásaiba.

Meglátásunk szerint úgy érdemes kalkulálni, hogy a kiépített naperőművi kapacitásból reálisan maximum 20-25 százaléka váltható ki egy átlagos üzem teljes fogyasztásának, így a fennmaradó részt kell lefedniük más forrásból származó villamos energiával.

Ezt a két ellátási forrást kell jól megtervezni és összehangolni egy optimális ellátási mix érdekében, ami nem egyszerű feladat. Ha valaki jóval számára optimális, átlagosan 20-25 százalék feletti helyben felhasználásra tervezi a kiépített naperőművi kapacitást, akkor belefut a villamos energia nyári többlettermeléséből adódó értékesítési kockázatba, illetve a fennmaradó energiát lényegesen kedvezőtlenebb profillal tudja beszerezni - nyáron napközben nulla átvétel, télen lényegesen magasabb -, ami a kiegészítő forrásokat megdrágíthatja.

Mi a helyzet azokkal a naperőművi projektekkel, amelyek a hálózatra termelnek, mert nem fogyasztják el a termelésük nagy részét a közelükben lévő ipari egységek?

T.A.: Sokan ugranak bele ilyen projektek létrehozásába, de ezeket nagyon át kell gondolni. Van ugyanis egy értékesítési, illetve egy komoly árjellegű kockázat, így nincs fix megtérülése a projektnek. Ennek az az oka, hogy a projekt jellemzően a piaci ár alatt tudja eladni a saját megtermelt és nem elfogyasztott energiáját a kiszabályozási költségek miatt, illetve a piaci ár felett tudja megvásárolni az energiát azokban az időszakokban, amikor nem termel a saját erőműve. Ezenfelül ezen projektek esetében a hálózati költségek megtakarítása sem realizálható.

Mindezek miatt meglátásunk szerint nagyon komoly szimulációkat, energetikai számításokat kell végezni, mielőtt valaki egy hálózatra termelő naperőművet megvesz, építtet, vagy hosszú távú áramszerződés keretében kötelezettséget vállal.

Ez igaz a hálózatra termelő szeles és geotermiás projektekre is. A termelési és ellátási profil alapos tervezése nélkül ugyanis nem biztos, hogy a befektetett tőke kellően megtérül, azonban számos vállalkozásnál nincs meg a kellő know-how, mint belső erőforrás, ehhez a tervező munkához.

A projektek tervezésénél melyek a legalapvetőbb tanácsok?

F. R.: Nyilván abból kell kiindulni, hogy az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb. Így tehát az energiahatékonyság az első és ezen belül is azt kell végiggondolni, hogy mi az, amit beruházás nélkül, tehát például energiamenedzsmenttel, szabályozással is el lehet érni. A mi ügyfélkörünknek egyelőre csak az 1%-a jutott el eddig a fázisig, és ők ezt végig csinálva máris 20%-ot tudtak spórolni az elfogyasztott energián.

Ezután kell számításba venni az energiahatékonysági beruházásokat, például a szigetelést, illetve a termelő egységek energiahatékonyságát. Mindezek után jön az, amit az András mondott, hogy helyben termeljük meg a megújuló energiát és annak minél nagyobb arányát helyben is fogyasszuk el az egyre emelkedő hálózati költségek, rendszerhasználati díjak megspórolása érdekében.

Azt jól látjuk, hogy a Magyarországra betelepülő ipar milyen hálózatfejlesztési költségeket ró a hálózatok üzemeltetőire, így tehát
a következő években jelentősen tovább nőhetnek a rendszerhasználati díjak, amelyeket az ipari energiafogyasztóknak figyelembe kell venniük.

A jórészt saját célra termelő naperőműveknél mit gondolnak a PPA szerződés megkötésének lehetőségéről?

T. A.: Úgy gondoljuk, hogy azoknak, akik megépítették a saját ipari fogyasztásuk 20-25 százalékát lefedő naperőművi kapacitást, nem célszerű szignifikáns méretekben nap alapú PPA-t kötniük a saját további fogyasztásuk lefedésére. Ehelyett inkább szélerőművi kapacitásokra lenne szükségük, amit jelenleg nem lehet Magyarországon megépíteni, de importból be lehet szerezni.

Az európai villamosenergia rendszer termelési kapacitásai egyre inkább konvergálnak egymáshoz, így mindent a leghatékonyabb forrásból érdemes beszerezni.

Ezek mellett a reziduális ellátást és a kiegyenlítést is végig kell gondolni egy PPA megkötése előtt, így tehát láthatjuk, hogy a saját termelés és az afeletti rész energiabeszerzése egy igencsak komplex tervezési feladatot jelent.

Milyen következményekkel járna, ha Magyarországon nem engedélyeznék az új szélerőművek építését?

T. A.: Számos Magyarországon működő vállalkozásnak előbb-utóbb 100 százalékban önellátónak kell lennie zöld energiából, és ha ezt nem tudják itthon megoldani, akkor megoldják importból. Így tehát ha itthon továbbra sem lehet új szélerőműveket építeni, akkor ezek a cégek majd megépítik külföldön alacsonyabb forrásköltséggel a szeles kapacitásokat, így a nemzetgazdaság jelentős méretű beruházásoktól esik el. Eközben az itthoni cégek papíron önállátóak lesznek zöld energiából, de nem itthoni termelésből érik ezt el.

Versenyképességi szempontból mit okozna, ha továbbra sem épülhetnének idehaza szélerőművek?

T. A.: A magas áramár egyrészt javítja a helyben termelő (nap)erőművek megtérülését, de versenyképességi és ellátási szempontból a magas ár kezd kifejezetten káros lenni. Ezért is lenne jó, ha a megújuló energiatermelés helyzetét nehezítő szabályozási környezet javulna.

Túl sok terhet raknak az ipari energiafogyasztókra és ez most már a versenyképességüket elég komolyan befolyásolja.

Arra is gondolni kell, hogy az energiaköltségek részaránya a teljes működési költségből sok vállalkozás esetén 3-5 százalékról akár 20-30-40 százalékra is felugrott, és ha ezt nem tudjuk csökkenteni, mert nem tudjuk hatékonyan előállítani Magyarországon az energiát, akkor az versenyhátrányt jelent a már itt lévő vállalkozások számára. Emellett a betelepülést tervezők is figyelembe veszik azt, hogy Európa egyik legmagasabb villamos energia költsége van Magyarországon.

A napenergia nyújtotta árcsökkentési lehetőségeket a hazai piac már jelentősen kihasználja. amennyiben továbbra sem lehet szélerőműveket építeni, az ipari fogyasztók nem tudják (belföldi) projektekkel csökkenteni az áramköltségüket, és ez középtávon bizonyos szereplők kivonulásához, illetve potenciális új beruházások elvesztéséhez vezethet.

Szóba került már a negatív áramárak kérdése, amelynek egyre gyakoribb bekövetkezésére a tavasztól őszig tartó időszakban a MAVIR operatív vezérigazgató-helyettese a nyáron figyelmeztetett. Ez a kilátás hogyan befolyásolja a naperőművek telepítésével kapcsolatos kilátásokat?

T. A.: Mi teljes mértékben egyetértünk a Batta Gergővel, és már korábban is felismertük ezeket a kockázatokat. Azzal, hogy Magyarország kicsit átgondolatlanul nagyon a napot részesítette előnyben az energiatermelési mixben, egy nagyon ingatag energiarendszer épült fel. Ez egy nyári napon már jól látszik, hiszen a bőven 5000 megawatt fölé emelkedett naperőművi kapacitások mellett már lényegében arról kell dönteni, hogy vagy a Paksot, vagy a naperőműveket szabályozzuk le, vagy szembe kell néznünk a negatív árakkal.

A mínusz 500 eurós árral, ami nemrég kialakult, nem gondoljuk, hogy rendszeresen kell számolni, az egy anomália volt. Az viszont gyakran előfordulhat, hogy tavasztól őszig le kell szabályozni a naperőműveket és ez bizony kockázat a megtérülésre.

Éppen ezért minden, hálózatra termelő projektet nagyon át kell gondolni, és az olyan partnerek nélkül, akik átveszik a megtermelt villamos energiát, a legtöbb projekt már nem is térül meg.

A tovább emelkedő magyarországi naperőművi kapacitások hogyan hatnak ezekre a folyamatokra?

F. R.: A mostani helyzetet csak tovább nehezítik azok az elmaradt lakossági és ipari projektek, amelyek a következő években fognak csatlakozni a hálózatra. Ezért amíg komolyabb energiatárolás nem lesz Magyarországon, addig a nyári napsütéses órák elértéktelenednek a tőzsdén, ez pedig azért gond a naperőművek számára, mert a termelésük nagyobb részét ekkor adják le. Ha a következő években 5 gigawattról 10 gigawatt körülire emelkedik a beépített naperőművi kapacitások mértéke, akkor ezek a hatások még inkább felerősödhetnek.

Mindezek miatt nagyon át kell gondolni az ipari fogyasztónak egyrészt az energiamenedzsmentjét, a beavatkozási protokollokat, valamint a saját megújuló termelési és beszerzési profilját, a kereskedelmi kérdéseket. Ezek így együtt komplex feladatot jelentenek és vagy házon belül kell kiépíteni az ehhez szükséges szaktudást, vagy kívülről kell megszervezni.

Visszatérve a negatív és nagyon alacsony áramárú órákra, például a hétvégékre, látnak-e olyan termelési ütemezés áthelyezéseket, amelyek ezeket igyekeznek minél inkább kihasználni?

T. A.: Igen, látunk, és voltak olyan helyzetek, amikor mi tettünk erre javaslatot. Vannak, akik hétvégére szerveznek át műszakokat, hogy kihasználják az olcsó áramárat.

F. R.: Csak egy példa: egy acél öntödét nem biztos, hogy hétfő reggel kell felfűteni, lehet, hogy már vasárnap érdemes megtenni.

Az elmondottakból az rajzolódik ki, hogy a magyarországi naperőművi boom után, amely 5 GW fölé emelte a beépített kapacitást, csak jelentős lassulással jutunk el a 10-12 GW-os beépített kapacitás méretig, főleg a mostani megemelkedett magyarországi kamatkörnyezet, nehezebb finanszírozás mellett. Mindezek alapján látják-e azt, hogy a befektetők is megálltak és végiggondolják a következő évek pályáját?

T. A.: Igen, látjuk, hogy a befektetők is megálltak és ők is végiggondolják a folyamatokat. Jelenleg nagyon kevés az olyan projekt, amelyben az ipari fogyasztó hosszú távra átvesz megújuló termelést PPA keretében. Ennek az összes kapacitása valószínűleg párszáz megawattos nagyságrend, tehát a beépült naperőművi kapacitásnak néhány százaléka lehet.

Hogyan lesz így finanszírozás a készülő projektekhez?

F. R.: A bankok nem finanszíroznak úgy új naperőművi projekteket, hogy nincs mögöttük off-taker, tehát olyan ipari, vagy egyéb szereplő, amely átveszi a megtermelt energia egy részét.

Így tehát ha tovább akarjuk növelni 6-ról 10 GW-ra beépített megújuló kapacitásokat, akkor ahhoz az is szükséges, hogy az új projektek mögé beszálljanak az ipari szereplők, amelyek átveszik a megtermelt energiát.

Az ilyen projektekre mindig lesz banki, illetve befektetési alapok felőli finanszírozás, de hangsúlyozzuk: ezekhez az kell, hogy össze legyen kötve a megújuló energia termelője a fogyasztói csoportokkal. Ehhez összefogásra van szükség, hogy egy fogyasztói csoport például 20-50 MW fogyasztást lekössön a termelőnél.

A PPA tehát a kulcs?

F. R.: Igen, mi azt gondoljuk, hogy a PPA-knak kell a középpontba kerülnie, de ehhez a szabályozói és adózási környezetnek is át kell alakulnia, mert a PPA csak akkor lesz életképes, ha a hozzá szükséges minden elem összeáll. Annak, aki ezt az egész folyamatot nem jól tervezi meg, és nem jól rakja össze a költségeit, annak nem lesznek megtérülő projektjei.

Európa egyik legmagasabb villamos energia ára alakult ki Magyarországon, ez hogyan befolyásolja a PPA-k piacát?

T. A.: Az általunk szorgalmazott alapos átgondolást az is indokolja, hogy Magyarországon minden drágává vált régiós összevetésben, például a csatlakozási díj, és a hozzá kapcsolódó tételek, az építési-kivitelezési költségek mindennel együtt jó esetben hasonló szinten vannak a régiós költségekkel, a finanszírozásban viszont sokkal rosszabbak vagyunk a külföldnél. Ezt rontja még a Robin-Hood adó és a kiszámíthatatlanság, így ugyanazt a megújuló energiás projektet máshol akár érdemben olcsóbban is meg tudják csinálni a befektetők. Míg Magyarországon a jelenlegi finanszírozási és adózási környezetben (időtartamtól függően) jellemzően 100 EUR ár felett lehet ilyen szerződéseket látni, más kelet-európai országokban ez már a 70-90 EUR/MWh tartományban elérhető, ami nagyon jelentős különbség.

Ez azért fontos, mert ahogy említettük:

a PPA-k fontossá válnak a következő években, és ha ezek keretében a régiónál magasabb költségeket építenek be a magyarországi cégek 10-15 évre, akkor az tartós versenyhátrányt okozhat.

Így tehát arra kell törekedni, hogy legyen versenyképes a hazai megújuló termelés, mert különben az itthoni vállalatok sok évre magasabb költségeket építenek be a versenytársaknál.

Van-e még egyéb fontos feladat a naperőművi energiatermelés terén?

F. R: Igen, van: a kiberbiztonsági kockázatokkal kezelni kell. Jelenleg a magyarországi megújuló kapacitások jelentős részét például egy hekkertámadás nyomán le lehet állítani, ami nemzetbiztonsági és ipari-gazdasági szempontból is jelentős kockázat.

T. A.: Tudomásunk szerint nincs kiépítve olyan mechanizmus Magyarországon, ami ezt hatékonyan ki tudja védeni, ugyanis nincs olyan előírás, ami például bizonyos naperőművi rendszerméret felett kötelezően előírná bizonyos hardverek és szoftverek alkalmazását. Ezek nélkül akár az is elképzelhető, hogy egyik pillanatról a másikra leáll több tucat nagy kapacitású magyarországi naperőmű, és egy ilyen helyzetet lehetetlen kezelni, kiszabályozni. Ez jelentős kihívásokat okozna, és éppen ezért érdemes lenne ezekkel a kockázatokkal átfogóan foglalkozni.

Forrás: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20231109/naperomuvek-komplex-tervezes-kell-a-biztos-megteruleshez-magyarorszagon-650481